2016. október 29., szombat

Hölgy aranyban

október 29, 2016 0 Comments

Voltatok már úgy, hogy moziba akartatok menni, de nem volt igazán semmi, amit nagyon meg akartatok nézni? Na, ilyenkor jön a véletlenül kipikkelünk valamit opció: így volt egy 2015 nyarán is, amikor találomra választottam ki a Hölgy aranyban című filmet. Lássuk, mit hozott a vak szerencse. A mozit utólag köszönöm Antalnak. 

Tartalom:
"Hatvan évvel azután, hogy a második világháború borzalmai elől menekülve elhagyta Bécset, az idős zsidó asszony, Maria Altmann (Helen Mirren) hosszú útra kel, hogy visszaszerezze a nácik által elrabolt családi kincseit, köztük Klimt híres festményét, Adele Bloch-Bauer I. portréját. Tapasztalatlan, de vakmerő fiatal ügyvédjével, Randy Schönberggel (Ryan Reynolds) hosszas küzdelem elé néznek, amelynek csataterét az osztrák elit világa és az amerikai legfelsőbb bíróság jelenti. Az út során Marianak a családjához kötődő, súlyos tényekkel is szembe kell néznie. A Hölgy aranyban igaz történet, egy asszony küzdelme, hogy visszaszerezze örökségét és igazságot szolgáltasson családjának."
Forrás: Port


A művészetek iránt fogékony nézőknek mindenképpen érdekes történetet beszél el Simon Curtis filmje. A kritikusok ugyan szóvá tették, hogy egy amúgy nagyon nehéz morális kérdés (kié is a műalkotás?) feltételénél a válasz adáskor csak az egyik oldalt mutatják be, azt is az érzelmi manipuláció eszközével. A kritika jogos, de szerintem nem feltétlen vesz le a film élvezhetőségéből. Klimt festményén keresztül egy megszokott amerikai kalandba keveredünk, ahol a hős a végsőkig kitart azért, hogy célját elérje, miközben amerikai szemmel egzotikus tájakon, azaz Európában kalandozunk - jelenben és múltban egyaránt. Emlékeim szerint inkább az utóbbi részeket élveztem, főleg a német nyelv miatt (nagyon szépen beszélik a filmben), mert nagyon varázslatos módon jelentettek meg egy letűnőben lévő kort, amihez erős kontrasztként megjelent a közelgő náci uralom árnyéka. Tudjuk, a múlt nem olyan rózsás, mint ahogy azt néha hajlamosak vagyunk hinni vagy érezni, de talán nem is az úgy nevezett Aranykor érzékeltetése volt a cél, sokkal inkább a főszereplő, Maria érzéseinek bemutatása, hisz tagadhatatlanul ő uralja a filmet. Az ellopott festmény végett érzett sértettség, a hátrahagyott haza miatti keserűség, ami áthatja a Hölgy aranyban filmet mind Maria karakteréből erednek, a végső tárgyalás pedig az ő elégtétel vételét szolgálja. Kicsit kegyetlennek hathat így ez a leírás, de többé-kevésbé így reális: ő így érez, így élte meg, így ez az ő saját szempontja.


Maria filmbeli személye megosztó lehet, azonban van egy tagadhatatlanul fantasztikus elem is a történet feldolgozásában: Maria Altmann és Randy Schönberger párosa! Első ránézésre két, egymástól teljesen távol álló karakter kerül össze, akikből nem is tudni, mi lesz. Ahogy az lenni szokott, nagyon eltérő személyiségük súrlódásokat, néhol pedig vicces eseményeket is eredményez a cselekmény előrehaladtával, de végül a közös cél összekovácsolja őket egy nagyon is jól működő duóvá. Ez a fejlődés valószínűleg nem működhetett volna Helen Mirren és Ryan Reynolds munkája nélkül. Sajnos Mirren munkásságát nem ismerem, de felüdülés volt Reynoldsot nem szuperhős szerepben látni. 

Összességében a Hölgy aranyban egy olyan film, amit bátrán megnézhetünk, ha épp nem találunk jobb filmet. Minden megvan benne, ami egy szórakoztató filmhez szükséges: emlékezetes karakterek (Maria és Randy), akik küzdenek és nem adják fel, továbbá kapunk egy kis múltba tekintést és képzőművészeti gyorstalpalót, mint izgalmas háttérvilág. Valóban lett volna még mit kihozni az alap ötletből, de egyszer talán mások megteszik ezt. Simon Curtis ebből a témából hozott egy 8/10-es filmet, ami nem rossz. 

2016. október 28., péntek

Kalandos steampunk füzetek - Winie Langton történetek

október 28, 2016 0 Comments

Egy nagyon csúnya vallomással kezdek: nagyon sok lemaradásom van a kortárs fantasztikum irodalmával (a szépirodalommal is, de ezt most nem itt fogom tárgyalni). Nagyon sok író akad, akiktől sokat hallok, de nehezen jutok el a könyveikig, mindenféle okból kifolyólag (pl. könyvtári könyvek, mást kell olvasni egyetem vagy munkahely miatt stb.) Így voltam sokáig Vivien Holloway-jel is. Sokszor szembekerült velem a Molyon, de valahogy mégis halódott az olvasás. Aztán egyszer a könyvtárban láttam, hogy milyen kis rövidke az első kötet és gondoltam, miért ne kezdhetném el Winie kalandjait. Aztán sikerült is a nyáron elfogyasztgatni az eddigi köteteket.

Tartalom:

"Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…"

Forrás: Moly



A rövid nyitókötetben, a Mesterkulcsban egy tomboy főhőssel, Winie-vel találkozunk. Szarkazmusa rögtön megfogja az olvasót, a sok gag, ami a főhős személyisége miatt történik, pedig egyszerre teszi viccessé és szerethetővé őt is meg a könyvet is. Ezzel azt hiszem elég is jellemeznem az első kötetet, hisz itt még csak egy ígéretesnek tűnő világba pillanthattunk bele. Az viszont rögtön nyilvánvaló volt, hogy Holloway nagyon profin teremt hangulatot. A következő, Tolvajbecsület kötetben sem kellett csalódni, hisz bőven hozta az első kötet minőségét. Winie karaktere tovább bontakozik, és szerencsére nagyon jó irányba. Megmarad egy nagyon kedvelhető figurának, akinek nagyon is felvágott a nyelve (a 2. rész zárómondata!), a családját pedig egyre jobban kedvelem. Tényleg egy nagy összetartó csapat érzetét keltik, egy olyanét, aminél érezzük, hogy bármikor vissza lehet térni hozzájuk, hisz szívesen látnak minket, a biztos pont - ezt nagyon hitelesen jelenítette meg Holloway, főleg a későbbi kötetekben érezni. A humor természetesen itt sem maradhat el, hisz Langtonék nagyon tudnak keverni, és tele van olyan karakterekkel, mint például a hamiskártyás nagyi, akitket örökre szívünkbe lehet zárni.


Az eddigi részek alapján a sorozat a 3. résznél, A hóhér kötelénél érte el tetőpontját. Nagyon sok jó dologot tett bele az írónő (így végre megadtam molyon az 5 csillagot az előző 4,5 felek után). Amit végig nagyon értékeltem itt, az a több nézőpont behozása. Várható volt, spoiler! hogy Winie a börtönben nem fog tudni sok mindent csinálni, spoiler vége! és ez dramaturgiai szempontból nem valami előnyös. Így nagyon is jó ötlet volt egy olyan szereplő nézőpontját behozni, aki csinál valami akciót is: ez lett William. Az előző kötetben is szimpatikus volt Will, Holloway szánt időt az ő és Winie közti kapcsolat kiépítésére is, így olvasóként nem volt olyan érzésem, hogy egy teljesen idegen karakter fejében kell lennem, hisz az előzetes felvezetésnek köszönhetően régi ismerősként köszönthettem a POV karakterré előlépett Willt.

Ő akár Audrey, Winie nővére is lehetne
Aztán a gyűrű és a könyv behozásával érzem végre azt, hogy kezd kicsit építkezni ez a világ. Az első két kötetnél nagyon nem tudtam kibékülni azzal, hogy adott egy posztapokaliptikus, steampunk stílusú világ, ahol tolvajok seftelnek, és ezekből csak az alapot kapjuk. Hol van itt az előző világ mítosza vagy épp a világ működésének rendje és lelke? Hogy és miként forognak azok a gőztől hajtott csavarok? De A hóhér kötele és a 4. rész, a Tolvajok kézikönyve (ott van egy történelem órás jelenet, ami megint csak hozzáad Holloway világához) eleget tesz a kitalált világ iránti érdeklődésnek. Remélhetőleg, a következő kötetekből sok mindent megtudhatunk majd – legalábbis a gyűrű mesével és a könyv múltját taglaló sorokból erre következtettem. Ehhez kapcsoldóan volt kicsit csalódás a már említett következő rész. Érezni a 4. köteten, hogy a Winie-történetek egy nagy tetőpontja után vagyunk és valami újat épít az írónő. Így egy kalandos, de nyugisabb részt kaptunk, ami szerkezetileg teljesen indokolt, de nekem mégis kevesebb volt az előzőekhez képest, főleg, hogy nincs itt a kezemben a következő rész. Aki most kezdene bele a sorozatba, azt figyelmeztetném! Egy nagyon nagy cliffhangerrel zárul a 4. rész, ami mindenesetre nagyon hatásos, de könnyen türelmetlenné tehet minket. Továbbá nagyon szívfacsaró is volt, a gyermekibb énemnek mindenképp. Szóval, kíváncsian várom, mi sül ki a 4. részben felvázoltakból.


Összességében a Winie Langton történetek azok sorozatok egyike, amelyek képesek minden részben hasonlóan jó színvonalat hozni. Izgalmas, sokszor kiszámíthatatlan fordulatokkal tarkítva (emlékeim szerint csak egy történést tudtam kitalálni a 4. részben), amit Vivien Holloway rengeteg humorral és kedvelhető szereplőkkel tesz még jobbá. Egyedül csak a lassú világépítést tudom felróni negatívumként, meg pár fentebb említett apróságokot. Ezektől eltekintve nagyon pozitívan állok ehhez a sorozathoz, nagyon sok potenciál van benne és írónő stílusa is meggyőzött, hogy nekem kell még tőle olvasnom (Végtelen horizont, maybe?). Az eddigi 4 Winie Langton részre adok most egy 9/10-es pontot és türelmetlenül várom a Mechanikus farkas kötetet. 

2016. október 27., csütörtök

Book Tag

október 27, 2016 0 Comments

Az Inside my head vloggerre, Andi (Molyon Ngie) kihívott egy 20-as Book Tagra. Most ezt szeretném megosztani veletek, rengeteg képpel kiegészítve (szeretem a könyveimet, no). 


1. A legrégebbi könyv a gyűjteményedben 


Nehéz, mert iszonyat sok könyvet örököltem meg nagyszüleimtől és édesapámtól is. Emlékeim szerint apai nagyanyámnál van egy 1900-as évek elejéről egy Pesti Divatlap által forgalmazott regény, talán az a legrégebbi könyv. Ha a saját pénzemen vetteket nézem (hű, az is egyre több van!), akkor azt hiszem az Eragon lesz a befutó. Előtte is vettem könyveket, főleg Witcheseket, de azokat már elrukkoláztam. :D Szóval, Eragon.


2. A legújabb könyv a gyűjteményedben 


Azok most a Galaktikától kapott könyveim: Sztrugackij-testvérek új könyve, a Hazatérés, Kammerer-trilógia, szintén Sztrugackijék (köszönöm az ajánlást PzZoll molynak!) és Robert Charles Wilson Darwiniája. Képen csak a Hazatérés és a Darwinia (utóbbinak imádom a borítóját!)

A fotózás nem az erősségem :( but still

3. Egy olcsó könyv 

Otthoni gyűjteményem legolcsóbb könyve Ray Bradbury Marsbéli krónikái az Európa Zsebkönyves kiadásában. Mennyire volt olcsó? 0 Ft, bizony. Az egyetemi jegyzetboltos bácsitól kaptam, mert nagyon vágyakozva néztem a kötetre (szeretem Bradburyt, no), és erre azt mondta, hogy neked ingyen is odaadom. Innen is szeretném még egyszer megköszönni neki kedvességét. :)



4. Egy drága könyv 

A legdrágább könyv, amit valaha is vettem, az a macedón nyelvkönyvem. Annyira drága, hogy be se merem itt vallani. :D Lényeg, nagyon szeretem, mert ennek köszönhetem a legjobban sikerült macedón írásbelimet. Прокарсно :)) (azaz tökéletes) Mindenkinek ajánlom, aki olyan lökött, mint én, és elkezd macedónt tanulni.

A könyvjelző is macedón

5. Egy könyv, aminek férfi a főszereplője 

Ez nehéz kérdés, mert nem szokásom belezúgni férfi főhősökbe és hirtelen nem is jut eszembe olyan férfi főszereplő, aki miatt szerettem már meg regényt. Így inkább fiú főhőst mondok, aki Oscar a Rém hangosan és irtó közelből. Szeretem, ahogy a világot látja. 


6. Egy könyv, aminek nő a főszereplője 

Ennél a pontnál is nem nőt, hanem lányt fogok mondani, aki Mori a Mások közöttből. Nála jobban még nem tudtam főszereplővel azonosulni. Tipikus könyvmoly, aki minden szabad percében olvas, főleg sci-fit és fantasyt. Emiatt tudok vele azonosulni. Mindig eszembe jut róla a gimnazista énem, aki inkább beült a terem végébe Dragonlance-t olvasni meg nyáron vadászta a megyei könyvtárban Neil Gaiman regényeit, és amikor eljutottam Angliába, hát akkor is az ilyen könyveket hoztam ki a Waterstonesból. :D Szóval Mori az én fiktív klónom, csak nem a 80-as években élek, ennyi a különbség.
Mori nem szereti a vakut :(

7. Egy könyv, amit gyorsan befejeztél 
Több ilyen is volt. Egyik emlékezetes Agota Kristóf A Nagy Füzet című regénye, ami a mai napig kísért, annyi borzalom volt benne a lehető legminimalistábban leírva. Másik William Golding A Legyek Ura. 18-19 évesen valahogy nagyon lekötött.


8. Egy könyv, amit sokáig olvastál 
Vavyan Fable Álmok tengerét... Nem is pazarolnék rá több szót, akit érdekel, miért szenvedtem vele, az olvassa el a bejegyzésemet.


9. Egy könyv, aminek pocsék a borítója 
Az itthon lévő könyveim közül van jó pár, aminek gáz a borítója, legalábbis zavarja a szépérzékemet. Legyen most a Robert Merle Állati elmékje. Annyira gáz ez a delfin!!! :D

Agyas delfin, de szó szerint


10. Egy könyv, aminek gyönyörű a borítója 

A legutóbbi Libris sci-fi és fantasy akcióban vettem meg Chris Wendig Vészmadarak című thrillerjét és valami gyönyörű a borítója! Örülök, hogy a Fumax itthon ki tudta hozni a külföldi borítóval. Már csak el kéne jutni oda, hogy el is olvassam. Valamiért a főhősnő a Harcosok klubjából emlékeztet Marlára.
Kicsit belóg a Walking Dead felirat

11. Egy magyar könyv 

Nehéz, mert az utóbbi időben kevés magyar könyvet olvastam, a gyűjteményemből pedig még kevesebbet. Legyen Lakatos István Dobozváros című regénye. Régen olvastam ilyen ötletes gyerekkönyvet, mint az övé. 

12. Egy nemzetközi könyv 

Na, az nagyon sok lenne, csak győzzek kiválasztani egyet! De legyen legújabb fantasy szerelmem, China Miéville Perdido pályaudvar, végállomása. Annyira beteg a világa, hogy már jó, nyelvileg pedig szintén zseni a Miéville. Csak lenne időm a többi regényére is!

13. Egy vékony könyv 

Andihoz hasonlóan én is Závada Péter Ahol megszakad verseskötetét mondom. Bárhol is nyitom fel, úgy érzem, valaki megért engem.

14. Egy vastag könyv 

Ez vitathatatlanul a Trónok harca. :D Imádok elmerülni Westeros világában, bármelyik betonkötetéről is legyen szó.

Külön zónája van a polcon

15. Egy irodalmi mű (Fiction) 
Nálam AZ irodalmi mű a Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése. A nagyon is oroszos hangulata mellett azért is szeretem, mert tipikusan az a mű, ami vitára indít és nem tudod eldönteni, hogy mi is a tényleges igazság. Igazából arra döbbensz rá, hogy nincs tényleges jó. Dosztojevszkij mellett még Émile Ajar Előttem az életét említeném, amit annyira közel érzem magamhoz, hogy minden költözéskor velem jön. Bár csak egyszer költöztem eddig, de ha még egyszer kell, akkor is velem fog jönni az Ajar. Amúgy milyen gáz, hogy nincs semmi itt az angol irodalomból, miközben angol szakot végeztem? :D

16. Egy nem irodalmi mű (Non-fiction) 
Egyik, az Annotated Alice. Igaz, csak félig non-fiction, de nagyon érdekes és hasznos jegyzetek vannak benne Lewis Carroll regényeihez, plusz egy nagyon aranyos szerelmi sztorim is kötődik hozzá. Másik nem irodalmi mű itthon, hát a macedón non-fictionjeim, amiket a Szkopjei egyetemen kaptam tavaly. Igazi különlegességek! :D

Elég menő, na!

17. Egy nagyon-nagyon romantikus könyv 
Az nekem is Jane Austen Büszkeség és balítélete. Bár nem annyira a romantikus vonalért szeretem, hanem a társadalomkritikáért. Szerintem a világ legironikusabb kezdőmondata az, hogy

IT is a truth universally acknowledged, that a single man in possession of a good fortune must be in want of a wife 

Magyarul így szól: Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. (csak szerintem nem üt úgy, mint angolul). 

18. Egy izgalmas akció, vagy krimi 
Ezzel gondban leszek, mert nem sok krimit olvasok (változtatni kell rajta!), és akció könyvet még kevesebbet... Most a Tíz kicsi négert mondanám Agatha Christie-től.

19. Egy könyv, ami megnevettetett 
Ez nehéz, mert sok humoros könyvet nem olvasok (azt se), és ha igen, akkor se nevetek rajta, csak mosolygok. James MacKillop Kelta legendák és mítoszok könyvén sokat röhögtem, de maga a könyv sajnos nincs a birtokomban. A Múmialom meg szintén nem ér, mert nem fejeztem még be az olvasását. :D Így akkor legyen Rejtő Jenőtől Piszkos Fred (mindkét kötet).

20. Egy könyv, amin sírtál
Nem emlékszem, hogy lenne ilyen. Talán Jonathan Safran Foer Minden vilángolja, de nem mondanám teljes meggyőződéssel.

Indokolatlan macskás kép a végére
Viccces volt ezeket összeszedni! Ez lett volna az én Book Tagem. Köszönöm a taget még egyszer Andinak, én pedig kihívnám Ashtray_Heart-ot és PzZollt. Remélem, még nem kerültek sorra. ;)

Andi videóját pedig itt vagy a poszt végén tudjátok megnézni:


2016. október 12., szerda

Feljövök érted a város alól

október 12, 2016 0 Comments

Ahogy ígértem az Arche-s posztban, jön írás Pék Zoltán első regényéről, a Feljövök érted a város alólról. A nyári Anti-lista akciónknak ő a következő darabja (a következőnek A varázslókat szánom, ami akár meglepetést is okozhat), amit szintén Diának köszönhetek. Lássuk, mennyire készített ki ez a könyv. 

Tartalom:

"Corvinus élete olyan, mint a neve: kölcsönzött. A túlélésre játszik, és mint a többi shiftelő, dolgokat ad-vesz, radar alatt, a város alatt. Egy olyan Pesten él, amely a régi belvárost elhagyva egyre kijjebb és feljebb szorul, egy olyan Budával átellenben, amelyet egy szinte faji alapon működő egyház ural.
Corvinust ebben a kettéhasadt városban utoléri a saját múltja, és lehetősége adódik helyrehozni a dolgokat. Vagy, ha azt nem is, akkor legalább bosszút állni. Kimozdul a mindennapi életéből és teréből, hogy visszatérjen egy olyan világba, amely egyszer már kivetette magából.
Ebben a történetben a jövő itt van, és egyfolytában vége. Pék Zoltán disztópiája egy felismerhetetlenségig eltorzult Budapest mélyére invitálja az olvasót, és vezeti keresztül egy cselekménnyel teli, izgalmas történeten, melyben csak menekülés van, de menekvés nincs."



Forrás: Moly

Ez tipikusan az a könyv, amihez kellett volna egy erőskezű (vagyis pontosabban erőstollú) szerkesztő. A regény hemzseg a remek ötletektől (pl. maga az alapszituáció), az elején még hangulatos jelenetek is vannak (pl. a nyitófejezet), de mindez csak lebeg a semmiben, nincs kiépítve mögéjük semmi. Pék Zoltán nem vázolja fel Buda és Pest kettészakadásának előzményeit, okait, a két városrész működését, társadalmát – legalábbis annyira nem, hogy bármelyik oldalt is el tudjam képzelni, és természetesen megérteni. És a lenti, underground világgal is ugyanez a probléma: kik a Sárga Angyalok? Miért fontos Kandó és Arkhimédész? Fogalmam sincs, hogy melyiknek mi a nézete a konfliktusban, így egyik oldalt sem tudom megérteni. A háttérvilág hiánya miatt a történettel is csak küzdöttem: lettek volna jó húzások, de súlytalanok maradtak, mivel nem volt felvázolva semmi, ami miatt esetleg tudtak volna ezek a fordulatok működni. Ezek a szereplőkre is érvényesek: őket se ismerjük meg igazán. Nem tudunk semmit a múltjukról, személyiségükről, semmi olyat, ami némi kapaszkodót adna cselekedeteik megértésében, de még akár a cselekményhez is.

Ez a nagy kidolgozatlanság pedig meg van fejelve egy direktbe művészieskedő stílussal is. Olvastam bőven gondolatfolyamra épülő elbeszéléseket meg posztmodern írásokat is, és szeretem is, de ide ez nem illett. Idegesítőek voltak a mondat végéről leválasztott különálló szavak, a direkt magyar versekre utaló mondatok (mert nincs céljuk!), de a merengős leírások is az agyamra mentek, főleg az akciódúsabb jeleneteknél, mert oda az ilyen (szerintem) nem való. Meg nem életszerű. Amikor az életedért küzdesz, nem filozofálni fogsz fejben, hanem azon agyalni, hogyan is éld túl. 

Lényeg a lényeg, nem tetszett. Pedig a borító szép, még ha ezerszer is láttunk már futurisztikus Budapest képeket (de lehet csak én), az alapötlet is szuper volt, és további potenciálok is voltak a regényben, még hangulatos jelenetek is akadtak, de ennyi. Kár, hogy minden kihasználhatatlanul maradt. Egy rossz olvasásélményen túl (kösz, Dia :D) leginkább szomorúságot érzek, amiért csak ennyi lett a regényből. Az szerintem vitathatatlan, hogy Pék Zoltán kreatív, tud jól bánni a szavakkal (elég a Gaiman és Philip K. Dick fordításaira gondolni), de kell még egy kis idő neki. A Feljövök érted a város alólra én most csak 5/10 pontot adok, de kíváncsi vagyok, hogy hová tud Pék fejlődni a jövőben. 

2016. október 11., kedd

Fanni hagyományai

október 11, 2016 0 Comments

Érdekes, nekem kötelezőként kimaradt a Fanni hagyományai és nem saját mulasztás miatt, hanem nem adták fel. Aztán a magyar szakot is kikerültem, így teljesen lemaradtam Fanniról. Viszont élénken emlékeztem róla irodalom óráról és azért, mert magyartanárom említette a könyvet. Azt mondta róla, hogy Fanni csak így van, sír a leveleiben, de nem csinál semmit. Gimisként nem értettem, hogy akkor egyáltalán mitől lehet érdekes ez a könyv, miért része a magyar irodalmi kánonnak? Molyos pályafutásom alatt ez a gondolat pedig csak erősödött bennem. Így választottam be Fannit a Je suis snob kihívás 8. pontjához: egy könyv, ami „az alapműveltség része”*, és így ránézésre nagyon nem érted, hogy hogyan kerülhetett oda.

Tartalom:
"Kármán regényhőse, Fanni nem tud és nem akar lemondani a lelkét, egyéniségét felszabadító, gazdaggá varázsoló szerelemről – az életről kell lemondania. Naplójából, leveleiből ismerjük meg mélabús történetét. Kármán egy, az Uránia szerkesztőihez írott , levélnek álcázott előszóval azt sugallja: Fanni valóban élt. Ma már tudjuk: Fanni leveleit, naplóját – az első igazi magyar regényt – Kármán József írta, s az érzékeny lelkű, szerelme elvesztését túlélni nem képes Fanni: képzelt alak. De nagyon sok hasonló sorsú nemes kisasszony élt akkoriban Magyarországon. Egyetlen vagyonuk a hozományuk. Egyetlen lehetőségük az apjuk választotta férfival házasságra lépni. Szürke élet, reménytelen biztonság…"

Forrás: Moly

Ezúttal kiderült, hogy alaptalan volt az előítéletem, de mindenképpen a megfelelő korban olvastam, egyetemi tanulmányaim után. Van egy Irodalmi nőalakok című órám, amire önszorgalomból bejárok, kicsit a hatása alatt vagyok még, így akaratlanul is ilyen szemszögből olvastam a Fannit. A levelein keresztül nagy vonalakban kapunk egy korrajzot, amiben láthatjuk, milyen korlátok közé is szorul Fanni (hogy utaljak az óra nevére). Emellett sokszor üdítően lázadóak a főhősnő szavai. Sajnos nincs olyan átfogó tudásom magyar irodalomból, de megkockáztatom, hogy a Fanni hagyományai az első olyan regények között van, ami ilyen nyíltan ki mert olyan dolgokat mondani, amiket talán még a mai nap sem illik (pl. szülők kritizálása, a negatív érzelmek felvállalása stb.). Nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, hisz végülis ez egy szentimentalista regény. Mellesleg, ezért mínusz egy csillag Molyon, itt pedig 7-8 közötti pontszám: annak ellenére, hogy szeretek emberi érzelmekről olvasni és ezekben tocsogni, a szentimentalizmus, mint irodalomi irányzat [?] sosem fogott meg. Nem valami szubjektív megközelítés, de a sok sírás és önsajnálat egy idő után nevetségesnek hatott. De szerencsére nem csak ezen van a hangsúly. Sok kritika éri, például, a társadalomat, Fannitól megkapja a magáét érzéketlenségéért. Ezzel szemben a főhősnő vállalja érzéseit (mondjuk ez nem számít forradalminak a regényben, a nőket általában érzelmesnek szokták ábrázolni, 18. században még inkább) és a közösség nemtetszése ellenére is barátkozik a lecsúszott özvegy bárónővel és osztozik fájdalmában, később pedig szerelmesnek mer lenni, nem anyagi érdekből néz magának párt a bálokon.

Mellesleg, ez a lázadás tetszett meg Fanniban. Ahogy írtam, megvannak a maga korlátjai (pl. apja nem engedi együtt lenni Józsival, Fanni pedig „csak” nőként mit is tehetne ez ellen, hisz ebben a korban még az apja uralkodik felette), amiken, ha úgymond tökösebb lenne (azaz vállalná a közösség kirekesztését), át is tudna lépni. De a korlátjai között mozogva is képes lázadni, mégha csak papíron is teszi azt. Mindenesetre, nagyon tetszett ez Fanniban.

Sok minden nem történik a Fanni hagyományaiban, saját korának korlátjai között mozog Fanni és nagyon archaikus a nyelvezete (szerintem érdemes lenne megfontolni a szöveg modernizálását, ha még szeretnék tanítani iskolásoknak ezt), de mindezek ellenére is tetszett, kifejezetten pozitív csalódás. Akit érdekelne egy rövid regény egy a saját korában érdekes főhősnővel, annak ajánlom a Fannit, egyszer érdemes elolvasni: egy erős 7/10

*Szerintem a magyar műveltségnek mindenképpen része.


Linkek a Je suis snob kihíváshoz:
Maga a kihívás a szempontokkal: https://moly.hu/kihivasok/je-suis-snob-ket-ev-eloiteletek-nelkul
A kihívásra összeállított listám: https://moly.hu/listak/je-suis-snob

Follow Us @soratemplates