Így születik az igazi hős

Első találkozásom Wonder Womannel a Cartoon Networkön történt, volt ugyanis ott egy Az igazság ligája címre hallgató rajzfilmsorozat. Mondjuk kislány énem Hawkgirllel jobban szimpatizált, de Diana is mélyen megmaradt bennem, mint igazi szuperhősnő. Az utolsó szót muszáj kiemelni egy olyan, általában férfi "játékterepnek" tartott műfajban, mint a szuperhős képregény. Patty Jenkins új filmjénél, a Wonder Womannél és magának a karakternek a megítélésében is fontos lesz a nőiség.

tartalom:

"Nem hívták mindig Wonder Womannek. Valaha ő volt Diana (Gal Gadot), az amazonok hercegnője, aki egy távoli, titkos szigeten, csupa nő között élt. Uralkodónak nevelték, legyőzhetetlen harcosnak képezték ki, de békében teltek a napjai.Míg meg nem látta az első férfit.

Egy pilóta (Chris Pine) lezuhan a parton, és óriási háborúról beszél a páncélba öltözött nőknek, amely a kinti világban dúl. Diana biztos benne, hogy ő véget tudna vetni a vérengzésnek, a lábadozó pilótával együtt elhagyja az otthonát, és beleveti magát a harcba.

Csak a küzdelem közben érti meg, mibe keveredett, de akkor már nincs visszaút. Véget akar vetni minden háborúnak, és közben rácsodálkozik saját, emberfeletti erejére... és megsejti, hogy mi a végzete..."

Forrás: Port

A feminista témák előtt még le kell szögeznem, hogy a WW-filmet nem csak azért előzte meg nagy várakozás, mert végre kap egy szuperhősnő is különálló filmet, hanem a DC univerzum felemelkedésében is reménykedtek a képregény rajongók. Az elmúlt években a Marvel-DC filmes márkaépítését követve sokan úgy gondolják, hogy míg a Marvel nagyon ügyesen építgeti a mozis brandjét (bár van bőven kritizálnivaló), addig a DC-ből a Christopher Nolan-féle Batman óta nem láttunk semmi ütőset a moziban. Persze, ott vannak a sikeres sorozataik (pl. Arrow, Flash, Supergirl), de filmek terén eddig nem jöttek be a készítők számításai, a nagyon jó ötletek ellenére sem (pl. Batman vs Superman, vagy a nagyon ütős designnal megnyomott Suicide Squad). Azonban most olyannal rukkoltak elő, ami még a konkurenciánál nem volt, legalábbis a moziban nem: egy szuperhősnő eredettörténete. És nagyon tudatosan vagy csak viccesen a történelem ismétli magát, a hősnők egyik legelső alakja, Wonder Woman mutatkozhat be a nagyérdemű előtt.

Casual képregényfilm-nézőként igazi felüdülést jelentett Jenkins filmje. Egy - számomra legalábbis - szokatlan megközelítésből ismerjük meg az új hőst. A jelenből egy régi fényképen keresztül csöppenünk bele az amazonok elrejtett/elfeledett világába, Diana (Wonder Woman) gyerekkorába, majd felnőttkorába és életét meghatározó pillanatába: először találkozik férfival, majd indul el a nagy háborúba. Így jön az emberek közé egy fiatal, tettre kész lányt, akit a végsőkig a színtiszta empátia irányít. Ezzel Dianában egyszerre találhatóak meg a maszkulim és feminim tulajdonságok, és így lesz belőle egy tényleg komolyan vehető hősnő. A kevés ruházat ellenére nem válik szexszimbólummá, viszont a hihetetlen ereje vagy fizikuma se teszi őt szélsőséges férfias női akcióhőssé. Ezen felül az I. világháborús események közepében Diana attitűdje (mindenek felett az ártatlanok védelme és a béke elhozatala) "frissítőnek" hat, de leginkább arra emlékeztet minket, hogy háborús időkben mire kellene figyelnünk. Viszont a Diana vs emberi háború felvet egy másik érdekes erkölcsi dilemmát is, ami igazán a végső fináléban csúcsosodik ki. Spoilerek nélkül erre most csak úgy utalnék, gonoszság elleni küzdelem között is van különbség: az egyikben a  te kezed is véres lehet.

Az erkölcsi kérdések mellett nagyon sok humoros jelenetet is kapunk, amiket főleg Diana "culture shockjából" jönnek ( kvázi egy ókori ember hogyan próbál beilleszkedni a 20. századi társadalomba), és ezek még ötvenedjére is tudnak működni (hálás téma a beilleszkedés). Emellett kellő egyensúlyban kapunk darkosabb vagy epicebb jeleneteket; ezek nem csak magát a történetet emelik vagy teszik épp izgalmasabbá, hanem Diana karakterét is árnyalják. WW, aki képes odarohanni az utcán egy kisbabához, az a csatatéren, minden szimpátiáját és jóindulatát félretéve képes férfiakat megszégyenítő módon odacsapni, amikor arra szükség van. Nem mondom, hogy tipikus nő, de rendesen szakít a régebbi női hősökkel, egyik végletbe (se nem túl érzelgős, se nem túl badass) se kerül a karakter.

Összességében egy nagyon jó film lett a Wonder Woman, úgymond jól odavágott vele a konkurenciának a DC. Hibák akadnak azért, például nekem a filmben látható formájában a szerelmi szál teljesen kilóg a történetből, a végső csata pedig néhol nagyon giccsesnek hatott, meg talán kicsivel több mélység kellett volna (de mit várok egy blockbustertől, kérdezhetnétek), de ezektől eltekintve örülök, hogy kifizetődött a filmbe vetett bizalom. 8/10, és Gal Gadotba belezúgtam! És persze kíváncsi lettem a novemberi Igazság Ligájára is. 

Köszönöm Annának, hogy megnézte velem! :)