Az útvesztő

Az éhezők viadalának köszönhetően nagy reneszánszát éli a disztópia műfaja (bár lehet vitatni, hogy nem-e a YA műfaja vesz át disztópikus elemeket :)). Valószínűleg ezt a hullámot meglovagolva készült el James Dashner történetének, Az útvesztőnek az adaptációja. Antalnak utólag is köszönöm, hogy megnézette velem a filmet.

Tartalom:

"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."

Forrás: Port

Visszagondolva nagy bajok nincsenek ezzel a filmmel. In medias res kezdést látunk, főhősünkről a nevén kívül szinte semmit sem tudunk. A felmerülő kérdéseket Thomasszal együtt próbáljuk megválaszolni a történet előrehaladtával. Megismerjük a túlélésre berendezkedett fiú társadalmat, amiről mindenképpen eszünkbe juthat A Legyek Ura, bár olyan fokú brutalitásra nem kell itt számítani. Ahogy minden működő közösségben lenni szokott, ellentétek itt is vannak: Thomast igen csak érdekli, hogy miért is vannak körbe zárva egy labirintussal, viszont a fiúk vezetője ezt nem helyesli, szerinte továbbra is életben kell tartani a fiúkat és egyhelyben maradni. Ennél a résznél jött el az első olyan pillanat, ahol megjelentek a tipikus ifjúsági / amerikai akciófilmekre jellemző vonások. Az útvesztő esetében arra gondolok, hogy a felmerült konfliktus nem oldódik fel, mert mindkét fél csökönyösen ragaszkodik az álláspontjához, ami ötödjére már igenis idegesítő és elcsépelt lesz. Továbbá a film fordulatai kiszámíthatóvá válnak, mint például igen, ez egy kísérlet, amit igazából azért a legelejétől sejteni, vagy épp kik fognak meghalni és kik nem. 

Viszont dicsérendő, hogy ezeket a fordulatokat próbálják viszonylag fokozatosan és kellően "rejtélyesen" beépíteni a cselekménybe, Ez a fajta érdeklődés-fenntartás Thomas beilleszkedéséhez hasonlóan van ábrázolva: ahogy tágul a zárt mikroközösség körül a világ, úgy jönnek elő az újabb és újabb kérdések, sokszor egy korábbi megválaszolását követően. Ettől lehet olyan érzése az embernek, hogy már túlzásba viszik a misztikumot, de valahol talán még megbocsátható.
A fordulatos, de viszonylag kiszámítható történet átlagosnak mondható szereplőkkel egészül ki, szintén viszonylag átlagos alakításokkal, de több talán nem is kell ide. Igaz, így szinte senkit sem lehet megkedvelni és mivel hiányzik a szimpátia a figurák iránt sablonosságuk végett, nehéz / szinte nem is lehet izgulni értük vagy szomorúságot érezni elvesztésük felett. Viszont ilyen egyszerű szereplőkkel viszonylag könnyen végig lehet vinni a kalandot azzal az egyszerű céllal a szemünk előtt, hogy szórakoztató legyen.

Így összegezve Az útvesztő nem egy kiemelkedő, műfajt megújító stb. fantasztikus filmalkotás, hanem egy egyszerű ifjúsági akciófilm, ami leköt másfél órára ugyan, de aztán hosszú távon nyomot nem hagy bennünk. Részemről 7/10-es filmélmény volt, hisz látványosnak látványos volt, megnézni meg lehetett, de különösebb hatással nem volt rám. Annak a fényében érdemes megtekinteni, hogy épp mire vágyunk: egyszerű kikapcsolódásra vagy komolyabb, elgondolkodtató műre. Ha az első opció játszik, akkor meg lehet nézni Az útvesztőt.