Antigané

2012. december 26., szerda

Bűvölet

Chibi Zsó december 26, 2012 0 Comments

Cornelia Funke meséjével először filmként találkoztam a moziban. Nem életem legjobb moziélménye volt, de nem is rossz. A könyvesboltban fedeztem fel, hogy a történet eredetileg egy adaptáció, ráadásul német (a Végtelen történet miatt szeretem a német gyerekkönyveket).

Tartalom:

"Meggie valósággal rajong a könyvekért. Apja, Mortimer Folchart, a könyvkötő ugyancsak szereti a remek történeteket, bár hangosan nem hajlandó felolvasni semmit. Csendesen élik mindennapi életüket, amíg egy esős éjjelen különös idegen kopogtat az ajtójukon. Pórkéz figyelmeztető szava arra kényszeríti Mót, hogy felfedje a féltve őrzött, tintával szőtt titkot, amely örökre megváltoztatja életüket."

Forrás: Moly

Az első oldalon már magába szív a könyv - persze, ha könyvmoly vagy. Funke olyan tipikus dolgokat ír le, amelyekkel a könyvmolyok szoktak szembe nézni: például nincs elég hely a könyveknek vagy hogy milyen nehéz eldönteni, hogy egy utazásra mit is vigyünk. Aztán elindul a kaland, ami az elején egész izgalmas: könyvekből kilépett gonoszok, árulás. Aztán valahol a közepe fele leül kicsit a cselekmény, de a végén ismét visszatérnek az izgalmak, és egész elmés lezárást kapunk.

Azt éreztem a Tintaszívnél, hogy inkább hangulatteremtésben és karakterekben erős. A könyvmolyos részek vagy az olasz író és családja élvezetes része a történetnek. Szereplők közül a legemlékezetesebb mindenképpen Elinor, a könyvek asszonya. A megjegyzései szórakoztatóak, tipikusan az az ember, aki első ránézésre elzárkózik a környezetétől, de belül jó ember - számomra ettől volt emberséges. Porkéz problémája, szenvedése (gyakorlatilag kiszakították a saját világából, és itt nem találta a helyét) valamiért meg tudott érinteni, és így lehetett izgulni sorsáért. Az apáért, Móért nem igazán rajongtam: eléggé idegesített, hogy soha semmit nem akar elmondani a lányának. És maga Meggie olyan semmilyen karakter volt.

Összegezve, valamilyen szinten nekem csalódás volt ez a könyv. Kellemes kikapcsolódás volt, de több élményt nem tudott nyújtani, egy átlagos kalandregény volt a számomra. 7/10-es pontszámú a Tintaszív.

2012. december 21., péntek

Váratlan utazás

Chibi Zsó december 21, 2012 0 Comments

Mindenki emlékszik A Gyűrűk Ura trilógia sikerére. Peter Jackson nem feledkezett el kedvenc történetéről: három részes filmként kívánja filmre vinni Tolkien első könyvét, A hobbitot. Az ötlet kissé meredek, hiszen maga a regény csupán 300 oldal, így a 3x3 óra nem szükséges - legalábbis ez az első gondolata az embernek. De mi lett a végeredmény?

Tartalom:

"Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud."

Forrás: Port

Voltak kétségeim a filmmel kapcsolatban, de a legnagyobb az volt, hogy egy gyerekkönyvből miként tud Jackson egy a Gyűrűk Urához felérő filmet készíteni? A hobbit, mivel másik történet, mindenképpen eltér a trilógiától, de természetesen stílusban nem. Akik csak a film-trilógia kapcsán találkoztak Tolkien történetével, azoknak furcsa lehet, hogy a törpök dalolnak, vagy hogy vannak inkább gyerekfilmbe illő jelenetek. De mivel az eredeti anyag elsősorban gyerekeknek szól, így ezzel semmi baj. Jackson hűen követte az alapanyagot (bár ha ennyi játékidő áll a rendelkezésére, el is várható).

Az első részben körülbelül a könyv első hat fejezetét láthattuk: a kaland kezdetét, trollok, vargok, és koboldok. Magában ez kevés lenne a játékidőhöz, de Jackson kitöltötte a lyukakat: úgy rendezte a filmet, hogy az illeszkedjen a Gyűrűk Urához. A fő cselekmény mögött munkálódik a gonosz, érezni, hogy valami készülődik, amiről a szereplőknek még fogalma sincs. Emellett pedig a törpök múltját ismerjük meg jobban: miként lettek kitaszított néppé, miféle konfliktusok van az orkokkal. A fő történetszál mellett elmerülhettünk Középfölde világában is.

A kivitelezés nem marad el a Gyűrűk Urától. Új-Zéland hegyei, erdei most is lélegzetelállítóak. A középföldi népek megjelenése szintén szemet gyönyörködtető, a ruházatok, fegyverek aprólékosan ki vannak dolgozva. Szerepet kapott a CGI technika, főleg a szörnyek és állatoknál. Az állatokat néha nem éreztem odaillőnek, vagyis kilógtak a környezetből, de különösebben nem volt zavaró.

Ami nagyon sokat ad a filmhez, az a zene. Szívet melengető, hogy viszont hallhatjuk a trilógiából ismert zenéket, és ez kiegészül a Misty Mountains dallal, melyet a törpök énekelnek a film elején. A totál plánokkal kiegészülve teljesen elvarázsolja a nézőt.

A színészek közül Martin Freeman és Ian McKellen emelkedik ki. Freeman tökéletes választás volt Bilbo szerepére. Teljesen el lehet vonatkoztatni Watsontól, profi módon bújt bele a számára új szereplő bőrébe. Ian McKellen pedig a már megismert Gandalfot hozza, nem lehet benne csalódni.

Összegezve, szórakoztató film lett A hobbit első része. Kiszolgálja a rajongókat bőségesen, de egy olyan nézőnek is kellemes szórakoztatást nyújt, aki csak a filmeken keresztül ismeri a tolkien-i mitológiát. Egyetlen, de nagy hibája a filmnek, hogy lassú. Hiába a kalandok és a kiegészítő szálak, a történet akkor is lassan hömpölyög. A koboldokkal való csata közben sajnos már azon gondolkodtam, hogy vajon hol lesz a film vége. Más kivetnivalóm nem igen volt (a kritikusokkal ellentétben), szerintem 9/10-es film. Hű az alapanyaghoz, nagy tisztelettel is övezi azt, ami manapság ritka az adaptációk világában.