2017. június 22., csütörtök

Oh. My. God. - Amerikai istenek


A 2017-es év egyik legvártabb újonca számomra az Amerikai istenek volt. A kedvenc írom, Neil Gaiman és a kedvenc forgatókönyvíróm/tévés producerem, azaz "sorozatos emberem", Bryan Fuller közös produkciója, ráadásul egy fantasztikus könyvből. Költői kérdés: kell ennél több? A Starz sorozata június 19-én fejeződött be, és most az 1. évad végével lássuk, mit is kaptunk ebből a koprodukcióból. 

Tartalom:
"Egy frissen szabadult fegyenc, Shadow találkozik egy rejtélyes férfival, aki csak Szerdának nevezi magát és meglepő módon többet tud a múltjáról, mint ő maga."

Forrás: Snitt


Sorozatos fórumokra és az ismerősökkel folytatott beszélgetésekre alapozva arra jutottam, hogy nem feltétlen aratott akkora közönségsikert az AG (a továbbiakban így fogok rá hivatkozni), mint amit a marketing sugallni akart. Ennek kapcsán két érdekes kérdés merült fel bennem: 1, Melyik sorozatozási szokással kapunk jobb élményt az AG-tól: heti egy rész vagy darálás/bing watching? 2, Mennyire érthető a sorozat annak, aki nem ismeri a könyvet? Az elsőre, az 1. évad végét követően az a válaszom, hogy talán jobb egyben nézni, úgy meglehet az az érzésünk, hogy hamarabb meglesz a sorozat iránya, az, hogy merre akarják az alkotók kifuttatni a cselekményt, mint a heti egy rész felállásban. Bár zárójelben megjegyzem, az AG nem feltétlen történet központú, mivel egy road movie-kat idéző felépítéssel operál. A másik kérdést már nehezebb megválaszolni, mivel magam már könyvesként ültem le a sorozat elé, így nehezebben lépek át a nem-könyves-néző perspektívájába, de pár olyan ismerőssel beszélgetve, akik nem ismerik Neil Gaiman eredetijét arra jutottam, hogy háttérismeret nélkül nagyon nehéz bevonódni a történetbe. Igazából a nem-könyvesek úgy érezhetik magukat, mint Shadow: nem tudják, mibe is csöppentek. Nos, ez nem valami közönségbarát hozzáállás az alkotók részéről, viszont felmerül egy újabb kérdés: Baj, hogy az AG mert nem közönségbarát lenni?


Könyvet ismerő nézőként azt mondom, jól döntöttek Fullerék, hogy követték a könyv szerkezetét, így tudták azt a legjobban adaptálni. Ahogy a regény kapcsán is írtam, a történet értelmezhető egyfajta pszichológiai utazásnak is, továbbá nagy szerepet kap a tudatalatti és a világ megfoghatatlansága. Ez - bár Bryan Fullernél nem féltem ettől - könyvhűen jelenik meg a sorozatban is. A minden epizód elején látható "Somewhere in America" bejátszások nyomon követik a regényből is megismert istenek vagy más természetfeletti lények útját az amerikai kontinensre, az emberekkel való kapcsolatukat, számot vetésüket (honnan hová jutottak), miközben kalandozunk Shadow-val a nagy értetlenségben. Annak külön örültem, amikor az évad második felétől a készítők direktbe össze is kötötték a Somewhere részeket a főcselekménnyel, ezzel egyfajta tematikai szerkezetet adva az adott epizódnak. Sőt, külön érdekesség még, hogy némely Somewhere-be aktuál politikai üzeneteket is belefűztek (pl. nők, menekültek, társkeresés, ISIS). Ezek érdekesebbé és aktuálisabbá teszik az alapanyagot. Mellesleg a 2000-es évek elején megjelent regényt sok helyen nagyon ötletesen aktualizálták, a mi korunkhoz illesztették (pl. Technical Boy).


Aztán itt van maga a történet. Ahogy írtam a felvezetésben is, az AG mer bátor lenni és követni a könyv eredeti road movie-jellegét, viszont teljesen nem hagyja magára a nézőket. A regényhez viszonyítva azt éreztem, a sorozat a közönségbarát formára való törekedés miatt bizonyos mozzanatokat és szereplőket megváltoztat. Például itt tudjuk, ki is írja a Somwhere in America epizódokat, egy egész részt szentelnek Shadow feleségének, Laurának, aki a könyvben inkább egy hátra maradó szereplőként jelenik meg, nem pedig kvázi főhősként. Rajta kívül számos istenség és természet feletti lény kap több játékidőt, sőt, a base texttől független figurák is bekerülnek a természetfölötti gárdába, mint például Vulcan. Az ilyenfajta módosítások mindenképpen az AG előnyére válnak, hisz kicsit érthetőbbé teszi a történet bizonyos elemeit a nézők számára, nem válik unalmassá az egész a könyvet ismerők számára se, és újabb rétegeit tárja fel az alapanyagnak vagy épp továbbgondolja azt.

Összegezve, valószínűleg az elfogultság beszél belőlem, de az Amerikai istenek minden elvárásomnak maximálisan megfelelt. Egyszerre kaptam meg a szeretett regényt és annak egy másfajta megközelítését egy fantasztikus castinggal (erről is lehetne oldalakat írni), szóval így nekem ez egy 10/10-es élmény volt. Kíváncsi vagyok, hogy a jövőben mit kezdenek a sorozattal, ugyanis ha jól értesült vagyok, Fuller 4 évadra tervezi az AG-t. Kérdés, annyira szét lehet-e húzni a regényt.

2017. június 16., péntek

Együtt túlélni


Június 1-én kapott kaszát a Netflix egyik legbevállalósabb és legemberibb sorozata, a Sense8. A rajongói összefogás ellenére sem sikerült megmenteni a Wachowski-testérek történetét, ami több okból is elkeserítő. Első sorban azért, mert a 2. évad egy hatalmas cliffhangerrel ért véget, és eddig úgy állnak a dolgok, hogy sosem tudjuk meg, hogy a továbbiakban hová fejlődött volna a cselekmény. A rossz hírek tudatában azonban nem szabad megfeledkezni arról, mit is kaptunk a 2. évadban.

Tartalom:
"Folytatódik a 8 fiatal egymásba szövődött élete. Miközben lépésről lépésre fedezik fel önmagukat és új, egyesült identitásukat is, a Suttogók az "érzők" nyomában járnak. Will azonban felveszi a versenyt, és mindent feladva igyekszik az üldöző nyomára bukkanni. Egy kontinenseken átívelő hajsza veszi kezdetét."



Két évad fényében úgy látom, Wachowskiék nagyon tudatosan építgették a történetet. Az 1. évados beszámolómban kicsit hiányoltam a pörgős kezdést a sorozat elején, de visszagondolva erre teljesen szükség volt, hiszen még csak akkor kezdték építeni a világot, és kibontani a szereplőket. Az új etap ezen túllépve új vizekre evez: végre megismerjük az eddig csak meg-megjelenő Whisperst, a senate-eket üldöző szervezetet, a BBO-t, és ami még fontosabb, spoiler következik, hogy egy eredettörténetet is kapnak hőseink (homo sensorium), továbbá több sensate-el is megismerkedünk, az ő clustereik felépítésével és működésének alapjaival. spoiler vége. Az új elemek behozásával Wachowskiék tágították az 1. évadban csak sejtetett univerzumot, a személyes történeteken túl pedig megkaptuk az igazi, ízig-vérig sci-fis vonalat is. Viszont egy negatívumot muszáj említeni itt. Az évadnyitó Christmas Specialnél még úgy éreztem, az alkotók képesek mindent kézben tartani (pl. főcselekmény, karakterfejlődés), de a későbbiekben mintha a fókusz sokszor a karakterekre siklott volna, a Whispers-tszál rovására. A történetben Willen, Riley-en és Wolfgangen keresztül kapcsolódtunk a BBO tevékenységéhez, a hozzájuk futó szálak felgöngyölítéséhez, de valahogy ez most mennyiségileg kevésnek bizonyult, főleg a finálé tükrében, ami inkább Sun bosszúját helyezte előtérbe, és csak a legvégén kaptunk egy cliffhangert a főcselekményhez. 


Az általam vélt hangsúly-eltolódások mellett minden megvolt a Sense8 új évadában, ami az egésznek megadja a lényegét, az esszenciáját. A 8 szereplő továbbra is érdekes, külön örültem, hogy Will kiemeltebb szerepet kapott. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra ő eddig olyan semmilyen, kicsit sótlan karakternek tűnt, de most, hogy kvázi hős és vezetőként állta a sarat a clustert érő fenyegetés idején erős és határozott emberként jelent meg, és érdekesen fejlődésen ment keresztül. Hasonló utat járt be Capheus is, miközben szembe kellett néznie múltjával, és nehéz döntéseket kellett hoznia a személy és a közösség érdekei közt. Emellett továbbra is árad az igazi emberség és szeretet Lito és Nomi szálából, de megkockáztatom, hogy Riley-éból is. Számomra az ő karaktereik képviselik azt az univerzális szeretetet, amire minden embernek törekednie kellene kultúrától, nemtől és nemi identitástól függetlenül. Igazi drámában volt része Kalának is, hisz még mindig kötik hazájának kulturális béklyói, miközben szembesülnie kell azzal is, hogy nem minden az, aminek látszik. A legkeményebb karakterdrámát talán Sun kapta, akinek a sok éve felhalmozódott sérelmeit kell felszámolnia és természetesen igazságot szolgáltatni önmagának. Aztán végül itt van Wolfgang, akinek a szálát valahogy én most nem éreztem elég erősnek, csak Lila megjelenése dobta fel párszor. 

Röviden idén is szerteágazó és különböző dinamikával felépített történeteket építettek a sensate-k köré, ami a főcselekményen túl a különböző monumentális montázsjeleneteknek hála egy komplex történetté fűződött össze. Igazából mindig nagy vállalás volt, amit Wachowskiék kezdtek a Sense8-tel, és külön öröm, hogy többé-kevésbé képesek magas színvonalon egyben tartani ennyi szereplőt és különböző sorsot. Túlozni fogok, de az eddigi sorozataim közül a Sense8 az, ami tisztán és teljes valójában képviseli az emberséget, vagyis azt, amit én gondolok emberségnek, mindemellett pedig kapunk egy majdnem tökéletes alkotást is. A 2. évadot most 9/10-re értékelem, de ettől függetlenül a sorozat az eddigi legjobb Netflix projekt, és nagy bánatom, hogy nem folytatják. 

The sensates always will be in my heart. 

2017. június 4., vasárnap

Júniusi tervek

Forrás: Paperback Plus Bookstore
Itt az új hónap, a június, és megint sok izgalmas dolog vár ránk. Volt Wonder Woman premier június 1-én, amiről már írtam is bejegyzést, jövő hét csütörtökön pedig kezdődik a 88. Könyvhét. Ezen kívül június 24-én pedig megyek Író-Blogger-Olvasó találkozóra is, hogy végre kibújjak a kis csigaházamból.

Az előző hónaphoz hasonlóan most is tematikus bontásban írnék a júniusi terveimről, és vezekelnék a májusi elmaradásaimról is. 

Könyvek
Mivel közeledik a Könyvhét, így munkából adódóan és amúgy is, nekem a június inkább a könyvekről fog szólni. A magyar kiadók ismét sok újdonsággal jönnek ki, azonban úgy érzem, most mintha kevésbé lennének erős címek, mint mondjuk tavaly, vagy csak az áprilisi Könyvfesztiválon. A wish listemre így végül 4 könyv került: Veres Attila első regénye, az Odakint sötétebb, Anthony O'Neill A sötét oldal című groteszk sci-finek tűnő könyve, Gaura Ágnes Túlontúl tündéres fantasyje, és Háy János Otthonunk könyve. Utóbbi részben azért hívta fel a figyelmemet, mert ez az újrainduló Európa Zsebkönyveknek egy újabb kötete, plusz nagyon régóta akarok olvasni Háytól valamit. Gaura is hasonló kategória (kéne olvasni tőle), és az új könyvének a témája és borítója, nos, megvett kilóra. Hasonlóan felszínes dolgok miatt landolt a bevásárlólistámon A sötét oldal is, a kiadó elég beteg idézeteket osztott meg belőle (lásd lent), és én az ilyen beteg könyvekre nagyon vevő vagyok. Végül Veres Attila könyvét nagyon várom, mert anno mikor több időm volt The Black Aethert olvasnom leginkább az ő novellái fogtak meg. Kíváncsi vagyok, hogyan bontakozik ki egy regényben.


Az új megjelenések mellett természetesen vannak más könyves projekteim is. Ha emlékeztek, májusban elég nagy önbizalommal leírtam legalább 8 könyvcímet, és ezek közül szinte semmi se valósult meg. Még Andi kihívását is buktam, ugyanis A démon és a papnőt csak június 3-án sikerült befejeznem. Ebből tanulva ennek a hónapnak csak 4 könyvvel indulnék neki, amelyek ráadásul mind kék színűek! Íme, az áldozatok:


Igazából írni csak 3-ról szándékozok (a Fagyott égbolt más projektemhez kell): Az ébredő tűz, Red Queen és a Sötét anyag. Az utóbbit köszönöm Letyának. Hihetetlen, de rá tudott beszélni egy Blake Crouch regényre, pedig azt hittem, hogy a Wayward Pines-os megrázkódtatás után ez lehetetlen lesz. Hasonlóan érzek a Red Queennel kapcsolatban is, Boró kedvéért, akinek szintén köszönöm a kölcsönzést, megpróbálok túljutni a YA-s előítéleteimen és végre végigmenni a regényen. Ezen kívül várható elmaradt bejegyzés A démon és a papnőről, továbbá itt vár rám Izolde Johansen új regénye, a Gránátok a becsületért is.
Viszont jelenteni akarom, hogy a Zadie Smith könyvet egyelőre jegelem a Zsófi külföldiül olvasról, ugyanis kiderült, hogy az On Beauty már rég megjelent magyarul... Viszont kitalálok helyette mást, kein Panik.

Filmes/sorozatos tervek:
KASZÁT KAPOTT A SENSE8!!! Úgyhogy ha az évad végére érek (már csak 3 rész), akkor jön egy nagyon szentimentális bejegyzés a részemről. Még mindig nem tudom elhinni a hírt, a szokásos buzizás, ami meg megy a magyar kommentelők részéről a kasza kapcsán szintén felháborít. Ezen kívül, a Wonder Woman és a Gergővel folytatott beszélgetések következményeként végre megnézem Christopher Nolan Batman trilógiáját. továbbá Ádám megfűzött, hogy mindenképpen nézzem meg A számolás jogát, én meg vettem a parancsot. Ezen kívül még mindig akarok írni A szolgálólány meséjéről és a Fargóról, csak mostanában olyan nehezen veszem rá magam a film/sorozatnézésre. Ez ellen tudtok orvosságot?Ja, és lassan végéhez közeledik az Amerikai istenek is. Az 5. részben az eddigi legmenőbb dolgot láttam: Gillian Anderson, mint David Bowie. Megvettek. Kilóra. Már megint. Lényeg, erről is jön egy évadösszegzés. Mellesleg, a már megkezdett sorozataimon kívül most nincs semmi új, ami megfogna. Ajánlanátok valamit!

Epic of Epicness
Egyebek:
Egyéb terveim közé tartozik egy bejegyzés a A Game of Thrones: Graphic Novel 1. részéről hozni egy bejegyzést. Nagy meglepetésemre az Országos Idegennyelvű Könyvtárban találtam rá a kötetre, és még nagyobb meglepetésemre nagyon sok pluszt tud adni a Trónok harcához, főleg rajzok és George Martin gondolatainak hála. Ezen kívül van pár kinézett anime, de még igazán egyik mellett se tettem le a voksom. Remélem, előbb-utóbb sikerül döntenem. 

Azt hiszem, ennyit szerettem volna. Remélem, ezeket a terveket jobban meg tudom ugrani a májusiaiknál. Egy lusta dög vagyok, na. :) 

Kulturálódjatok sokat, és találkozzunk a június 24-ei eseményen az Eiffel Bistróban!

Link az eseményhez: https://www.facebook.com/events/ical/export/?eid=135915926943671

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Kövesd a bejegyzéseket